Novum 3 - Az élet alkonya

2018. végén "NOVUM 3" címmel jelent meg a több szerző tollából származó téli antológia. Az osztrák "Novum Publishing" kiadó kiadványába a szerkesztők beválasztották a Békevár Egyesület elnökének, Bor Ferencnek "Az élet alkonya" című írását is. A műfaji sokszínűségnek és a nyelvi változatosságnak köszönhetően lehetetlen letenni a kötetet! A kötet egy példánya a szántódi Tüskés Tibor Könyvtárban is megtalálható. A kiadvány az elkövetkező esztendőkben olyan nagy nemzetközi könyvszakmai rendezvényen is bemutatásra kerül, mint a Lipcsei Könyvvásár, Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Frankfurti Könyvvásár és Könyv Bécs.

AZ ÉLET ALKONYA

Éveink száma – A Jóisten egy szerető családra vágyott, ezért életre hívta az embert, akivel közösségben élt. (1Móz. 2,7) Kez­detben örök életűnek alkotta az ember testét, de idővel 120 eszten­dőre korlátozta le a földi éveinek számát. (1Móz. 6,3) A Szentírás Ádámtól Noéig hét olyan személyről számol be, akik több mint 900 évet éltek a földön. A rekordot Matuzsálem tartja a 969 évével.

 „Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.” (5Móz. 34,7 EFO) Nekünk is Mózesről kellene példát ven­nünk, aki teljes idejét betöltve, ereje teljében távozott a földről. Ellenben a Zsoltáros a rövid élet miatt panaszkodott: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomo­rúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik...” (Zsolt. 90,10)

Az ember az Istentől kapott szabad akaratánál fogva eldöntheti, hogy az éveinek teljességét leéli a földön. (Fil. 1,22) A 91-es zsoltár a hosszú életről és a védelemről szól. Akinek ez működik az életében, az nem hal­hat meg fiatalon. Ez arra a hívőre vonatkozik, aki folyamatosan a Mindenható védőszárnyai alatt van, ami a szent védelem helye. 

Átutazók vagyunk – Ha megértjük az emberi szellem vég nélküli voltát, akkor rá fogunk döbbenni arra, hogy a földön csak átutazók vagyunk. Mit is jelent ez? Azt, hogy az ember szelleme a mennyből leszületik a föld­re, bizonyos ideig itt él testben, majd ismét visszatér a szellemi világba. Ez a kérdéskör erősen foglalkoztatja az embereket. Vannak, akik tévesen úgy gondolják, hogy folyamatosan reinkarnáló­dunk, de a Biblia érthetően fogalmaz: „Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak”. (Zsid. 9,27) Itt az „egy­szer” szó a görög nyelvben számnévként használatos, ami azt jelenti, hogy csak egy alkalommal történik meg ez. A Szentírás sehol nem támasztja alá a reinkarnációs körforgást. Továbbá inti azokat, akik helytelenül a halott szellemekhez, bálvá­nyokhoz vagy jósokhoz fordulnak.

Nagyon sokan nem tudják, hogyan kerülhetik el a pokol gyötrelmeit. De egyre növekszik azok száma, akik hisznek a feltámadásban és az azt követő mennybéli örök életben. Nekik élő reménységük van Krisztusban, és megértésük arról, hogy a földi tartózkodásunk csupán időleges. Mindez csak az Igével megújított elmével, és az isteni gondolatminták elsajátításával válik érthetővé. (Róm. 12,2)

A Biblia egyértelműen tanítja, hogy a világ, az élőlények és az ember Isten alkotása! Hogy a szüle­tésünk előtt, majd az elmúlásunk után miként tudunk létezni egy másik dimenzióban, arra a hármas felépítésünk ad magyarázatot. Az em­ber igazi valója a szelleme, van lelke (ezen belül az elme) és testben él. Az Írások szerint „a ti egész valótok: szellemetek, lelketek és testetek”. (1Thes. 5,23) Ezek közül a szellemünk tart kapcsolatot a szellemi világgal. A lelkünk az érzelem- és gondolatvilághoz, a testünk pedig a fizikai világhoz kapcsolódik.

Az örökkévalóságot tekintve a testünkben csak egy röpke ideig élünk. Amikor az annyira tönkremegy, hogy abban már nem lehet lakni, a szellemünk és a lelkünk kilép a testből. A tudomány megállapította, hogy ilyenkor 21 grammal könnyebb lesz a test. Az ember szelleme egy másik világban folytatja örök létét. A szellemi birodalomban továbbra is ké­pes gondolkodni és érezni. (Luk. 16,19-31)

Új teremtés – Mivel az ember örökös létre lett teremtve, ezért nem mindegy, hogy a halála után az örökkévalóságot hol tölti el! Kizárólag az ember döntésén múlik az, hogy a menny vagy a pokol lesz az örök otthona. A Krisztus mellett való tudatos döntésünk vezet el a szeretet országába, a mennybe! Ha valaki nem határozza el magát arra, hogy befogadja a szívébe az Úr Jézust, ő az Ádámtól örökölt bukott természet miatt automatikusan a pokolba, az örök szenvedés helyére kerül.

Amikor Ádám az Édenben bűnbe esett, szellemi halottá vált és megszűnt a kapcsolata Istennel. Ezért kell az ember szellemének újjászületnie, hogy újra közösségbe kerülhessen Istennel és az élete végén a mennybe juthasson. (Ján. 3,3-7) Ez egyedül Jézus befogadásával lehetséges.

Mindazok megtapasztalhatják az újjászületés csodáját, akik tudatosan, hittel és hangosan elmondják az üdvösség imáját! (Róm. 10,9-10) A „Hiszekegy” imájának Pál apostol szerinti változatával hívhatjuk be Jézust a szívünkbe: Hiszem, hogy Jézus Isten Fia, aki meghalt értem, majd feltámadt és ma is él. Úrrá teszlek Jézus az életem felett! Köszönöm, Úr Jézus, az örök életemet! Ámen!

Láthatjuk, hogy két feltétele van az üdvösségnek: szívvel hinné és szájjal megvallani a Krisztusba vetett hitünket (és nem a bűneinket!): hogy Ő testben megszületett, meghalt értünk, majd feltámadt és ma is él! Ez egyben azt is jelenti, hogy a halál után már nincs lehetőség üdvözülni, mert az ehhez hiányzik az egyik feltétel: az ember szája.

Élet odaát – Jézusnak a bűneink eltörlése és a váltságdíj kifizetése miatt le kellett menni a pokolba. Az Ő feltámadása a kereszténység hatalmas csodája és alap­köve. Isten a feltámadással bizonyította be azt, hogy Jézus az Ő Fia. Egyedül Jézus véráldozatának köszönhetően adatott meg az újjászületés csodája. Jézus halálának eredménye az is, hogy Isten megbékélt az emberrel, és a szellemi halál többé nem uralkodhat az örök életet befogadó hívő felett. Az újjászületéssel válunk kereszténnyé, amivel az új teremtés új életszakasza kezdődik el. 

Az élet elmúlása után is létezünk! A szellemi világban mindössze két hely van: a menny és a pokol. Aki Urává teszi Jézust az élete felett, az bekerül Isten családjába. De aki nem hozza meg ezt a tudatos döntést, az a pokol rabja lesz. Egy Krisztusban újjászületett hívő számára a legboldogabb nap az, amikor visszatérhet a mennyei hazájába. A halál a pil­langónak a hernyóból való születéséhez hasonlatos, amikor egy másik dimenzióban egy másféle élet veszi kezdetét! Az ember szelleme ugyanis soha nem semmisül meg. Amikor az üdvösséget nyert ember szelleme a testéből kilép, angyalok kísérik vissza a mennyor­szágba, ahonnan származik. (Zsid. 13,14) Ettől kezdve az Úr jelenlétében és dicsőségében fogja eltölteni az örökkévalósá­got.

A halálfélelem egyik oka az, hogy nincs újjászületve az illető. A másik oka az, hogy ugyan újjá van születve, de még nincs kellő bibliai ismerete, és így nem érti meg az örök élet lényegét. Az újjászüle­tettek a feltámadás fiai Krisztusban, akiken már nem uralkodik a szellemi halál. Akik befogadták a szívükbe Jézust, azoknak nem kell félniük a haláltól, hiszen ők majd elalszanak Krisztusban. A sátán nem lophatja el a hívők életét, mert Isten gyermeke­inek Jézus győztes neve által hatalmuk van a halál szelleme felett. A halottak napján valójában azt ünnepeljük, hogy Krisztus győzelme elnyelte a halált. Ne bánkódjunk az újjászületve elköltözött szeretteink miatt, mert ők csak elaludtak Krisztusban, akik a mennyben várnak bennünket. Ne féljünk az elmúlástól, mert az nem a vég, hanem egy csodálatos kezdete annak, hogy a mennyei Édesapánkkal és a szeretteinkkel lehetünk együtt.

Bor Ferenc önkéntes lelkipásztor